Luxembourg – Az Európai Unió Bíróságának (CJEU) főtanácsnoka friss szakvéleményében arra jutott, hogy a magyar Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó törvény több ponton is ellentétes lehet az Európai Unió jogával. Az állásfoglalás nem végleges ítélet, de az ilyen vélemények gyakran irányt mutatnak abban, hogyan dönthet később maga a bíróság.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó jogszabályt Magyarország 2023 végén fogadta el. A hivatal hivatalos célja, hogy feltárja és vizsgálja azokat a tevékenységeket, amelyek a magyar állam szerint külföldi befolyás révén veszélyeztethetik az ország szuverenitását, különösen a választások és a közélet területén. A törvény azonban már elfogadása óta vitákat váltott ki, és civil szervezetek, ellenzéki szereplők, valamint nemzetközi jogvédő csoportok is azt állították, hogy a szabályozás alkalmas lehet a kritikus hangok megfélemlítésére.
A főtanácsnok véleménye szerint a törvény több alapvető uniós elvvel is ütközhet, különösen a szólásszabadság, az egyesülési szabadság és a személyes adatok védelme terén. A szakvélemény azt is kifogásolhatja, hogy a hivatal működéséhez kapcsolódó eljárások nem biztosítanak elég erős garanciákat az érintettek számára.
Az uniós jog egyik fontos alapelve, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapjogokat, és nem alkothatnak olyan szabályokat, amelyek indokolatlanul korlátozzák a demokratikus közéletben való részvételt. A főtanácsnok szerint a magyar törvény túl tág fogalmakat használhat, és nem ad kellően pontos definíciót arra, mi számít „külföldi befolyásolásnak” vagy „szuverenitást sértő tevékenységnek”. Ez azért jelenthet problémát, mert a túl általános megfogalmazás teret adhat önkényes értelmezésnek.
A kritikusok régóta azt hangsúlyozzák, hogy a civil szervezetek, kutatóintézetek vagy független médiumok gyakran kapnak külföldi támogatásokat teljesen jogszerűen, például nemzetközi pályázatok vagy adományok útján. A főtanácsnoki vélemény alapján az is felmerülhet, hogy a törvény ilyen esetekben aránytalanul korlátozza a szervezetek mozgásterét, és akár elrettentő hatást is gyakorolhat a közéleti szerepvállalásra.
A szakvélemény egyik legfontosabb eleme a jogorvoslati lehetőségek kérdése lehet. Az uniós jogrend megköveteli, hogy ha egy állami szerv olyan vizsgálatot folytat, amely negatív következményekkel járhat egy személyre vagy szervezetre nézve, akkor az érintetteknek legyen lehetőségük hatékony és független bírósági felülvizsgálatra. Több bíráló szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentései és nyilvános megállapításai már önmagukban is komoly reputációs kárt okozhatnak, még akkor is, ha később nem születik hivatalos szankció.
A főtanácsnok álláspontja szerint a magyar szabályozás ezen a területen nem nyújt elegendő biztosítékot arra, hogy az érintettek gyorsan és hatékonyan felléphessenek az esetleges túlkapások ellen. Ez különösen érzékeny kérdés lehet egy olyan intézmény esetében, amely politikai folyamatokat és választásokhoz kapcsolódó tevékenységeket is vizsgálhat.
Az Európai Bizottság korábban is jelezte aggályait a törvénnyel kapcsolatban, és több európai szereplő szerint a szabályozás sértheti az uniós értékeket, köztük a demokratikus pluralizmust és a szabad közéleti vitát. A magyar kormány ugyanakkor következetesen azt állítja, hogy a hivatalra szükség van, mert a külföldi politikai befolyás veszélyt jelenthet a nemzeti döntéshozatalra.
A mostani főtanácsnoki vélemény nyomán várhatóan tovább élesedik a vita Magyarország és az uniós intézmények között. A végső döntést az Európai Unió Bírósága később hozza meg. Ha a bíróság a főtanácsnok álláspontját követi, Magyarországnak módosítania kellhet a törvényt, vagy akár jelentősen át kell alakítania a Szuverenitásvédelmi Hivatal működését.
A döntésnek politikai következményei is lehetnek, mivel a kérdés közvetlenül kapcsolódik a választások tisztaságáról, a civil szervezetek szerepéről és a sajtószabadságról szóló európai vitákhoz. Az ügy kimenetele így nemcsak Magyarország számára lehet meghatározó, hanem precedenst is teremthet arra, hogy az Európai Unió hogyan viszonyul a tagállamok hasonló, nemzetbiztonságra vagy szuverenitásra hivatkozó intézkedéseihez.
