Lengyelországban komoly szakmai egyeztetések indultak a munkaidő csökkentésének lehetőségéről, beleértve a négynapos munkahét bevezetését is. A téma azután került reflektorfénybe, hogy a 2023 végén hivatalba lépett kormány – élén Donald Tusk miniszterelnökkel – jelezte: érdemes megvizsgálni, hogyan lehetne korszerűbbé és rugalmasabbá tenni a munkavégzés rendszerét.
Jelenleg Lengyelországban a teljes munkaidő heti 40 órát jelent, ami megfelel az Európai Unióban általános gyakorlatnak. A munkaügyi tárca – Ministry of Family, Labour and Social Policy – 2024-ben szakértői elemzéseket indított annak felmérésére, milyen gazdasági és társadalmi hatásai lennének a munkaidő csökkentésének. A minisztériumot vezető Agnieszka Dziemianowicz-Bąk szerint nem egyik napról a másikra történő változtatásról van szó, hanem egy több lépcsőből álló, kísérleti programokkal alátámasztott folyamatról.
Kép forrás: Britannica.
A tervek között szerepel a heti munkaidő 35 órára csökkentése, illetve bizonyos szektorokban a négynapos munkarend tesztelése. A kormányzati érvelés szerint a digitalizáció, az automatizáció és a rugalmas foglalkoztatási formák térnyerése lehetővé teszi, hogy a munkavállalók kevesebb idő alatt is hasonló teljesítményt nyújtsanak. Nemzetközi példák – például izlandi és brit kísérleti programok – azt mutatták, hogy a rövidebb munkahét nem feltétlenül jár termelékenység-csökkenéssel, sőt bizonyos esetekben javítja a dolgozók mentális jóllétét és csökkenti a hiányzások számát.
Ugyanakkor Lengyelországban sem egységes a támogatottság. Egyes gazdasági szereplők attól tartanak, hogy a változtatás különösen a gyártóiparban és a szolgáltatási szektor bizonyos területein okozhat szervezési nehézségeket. Mások viszont úgy látják, hogy a rövidebb munkahét hosszú távon növelheti az ország munkaerőpiaci vonzerejét, különösen a fiatalabb generációk körében, akik számára a munka és a magánélet egyensúlya kiemelten fontos szempont.
A lengyel kormány jelenlegi álláspontja szerint 2025–2026 folyamán indulhatnak el az első pilotprogramok, amelyek eredményei alapján születhet döntés egy szélesebb körű reformról. A cél egy rugalmas, ágazatonként eltérő megoldás lehet, nem pedig egy egységes, minden munkáltatóra kötelező rendszer.
Felmerül a kérdés: vajon Magyarországon is érdemes lenne napirendre tűzni a négynapos munkahét bevezetését? Magyarországon jelenleg szintén 40 órás a hivatalos teljes munkaidő, és bár egyes vállalatok már kísérleteztek rövidebb munkahéttel, országos szintű vita eddig nem bontakozott ki. A lengyel példa azt mutatja, hogy a kérdés nem pusztán munkaügyi, hanem gazdasági és társadalmi stratégiai döntés is.
A következő években kiderülhet, hogy Lengyelország valóban elmozdul-e a négynapos munkahét irányába. Ha a kísérletek sikeresnek bizonyulnak, az a régió más országai, így Magyarország számára is iránymutató lehet.
