Bayer Zsolt publicista a Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik beszélgetésén őszintén beszélt arról, hogyan látja a magyar jobboldal jelenlegi helyzetét. Megszólalásában arról beszélt, hogy vannak időszakok, amikor úgy érzi, a jobboldal elvesztette az irányt, és jelenleg nem látszik egyértelmű kiút.
Bayer elmondta, hogy még Tusványosra érkezése előtt értesült arról, hogy a Mandiner nyomtatott kiadása megszűnik. Felidézte, hogy Kovács András felhívta őt, és arra kérte, írjon cikket a lap utolsó – legalábbis nyomtatott – számába „Merre tovább, jobboldal?” címmel.
A publicista szerint három napig gondolkodott azon, mit írjon. Bár a cikk tartalmát nem ismertette, azt elárulta, hogy az első gondolata a Takla-Makán-sivatag volt. Elmondása szerint úgy kezdte az írást, hogy a Takla-Makán – saját megfogalmazása szerint – „a sivatag, ahonnan nincsen kiút”.
Ezt követően személyes érzéseiről beszélt.
„Időnként úgy érzem, hogy mi most a Takla-Makánban bolyongunk, mint jobboldal.” – fogalmazott.
A hasonlattal azt fejezte ki, hogy időnként reménytelennek látja a jobboldal jelenlegi helyzetét, és nem látja világosan, milyen irány vezethet előre. Megszólalása azért is volt figyelemre méltó, mert ritkán beszél ilyen nyíltan saját bizonytalanságáról és kétségeiről.
A beszélgetés során ezután elhangzott a kérdés, hogy „Merre van a kiút?” Erre Ambrózy Áron így válaszolt:
„Fogalmam sincs. Még nekem.”
A rövid válasz azt jelezte, hogy szerinte sincs egyértelmű recept a jobboldal előtt álló kihívások megoldására.
Bayer Zsolt megszólalása a tusványosi beszélgetés egyik legőszintébb pillanata volt. Ahelyett, hogy kész politikai válaszokat adott volna, saját bizonytalanságáról beszélt, és a Takla-Makán-sivatag képével érzékeltette, hogy időnként úgy érzi, a jobboldal egy olyan helyzetben van, ahol a kiutat még nem látja egyértelműen.
