Az a kérdés, hogy az Egyesült Államok küldene-e csapatokat külföldre egy esetleges, Donald Trump vezette jövőbeli kormány alatt, elsősorban a konkrét helyzettől függ, nem pedig előre rögzített ígéretektől. Az amerikai rendszerben a katonai beavatkozásról nemcsak az elnök dönt, hanem a Kongresszus, a szövetségi kötelezettségek – például a NATO – és a globális események is befolyásolják.
Első elnöki ciklusa alatt Trump vegyes megközelítést alkalmazott: csökkentette a hosszú háborúkban, például Afganisztánban való részvételt, ugyanakkor engedélyezett célzott katonai akciókat, amikor úgy ítélte meg, hogy az amerikai érdekek ezt megkövetelik. Ez arra utal, hogy inkább kerülte a nagyszabású inváziókat, de a korlátozott erő alkalmazását nem zárta ki.
Gyakran említett stratégiai térség a Strait of Hormuz, amely Iran és Oman között helyezkedik el. Mivel a világ olajszállításának jelentős része itt halad át, bármilyen fennakadás globális hatással járna. Az Egyesült Államok azonban jellemzően haditengerészeti erőkre, különösen a United States Navy kapacitásaira támaszkodik, nem pedig szárazföldi csapatokra a térség biztosításához.
Egy szárazföldi invázió a szoros ellenőrzésére rendkívül valószínűtlen lenne, hacsak nem tör ki egy nagyobb háború. Egy ilyen művelet kockázatos és költséges lenne, és könnyen eszkalálódhatna, különösen Irán védelmi képességei és a regionális konfliktus veszélye miatt.
Egyes katonai szakértők is felhívták a figyelmet a kockázatokra. Például Richard Shirreff, a NATO korábbi európai helyettes főparancsnoka szerint az amerikai csapatok komoly fenyegetéssel néznének szembe még akkor is, ha sikerülne partra szállniuk a térségben. Véleménye szerint az iráni erők akár több száz kilométeres távolságból is képesek lennének drónokkal támadásokat indítani, ami jelentősen megnehezítené bármilyen szárazföldi művelet biztonságos végrehajtását.
Összességében a korábbi tapasztalatok és a jelenlegi stratégia alapján valószínűbb, hogy az Egyesült Államok korlátozott, célzott erő alkalmazását választaná a nagyszabású szárazföldi műveletek helyett, és a döntések mindig az adott helyzettől függnének, nem pedig egyetlen rögzített doktrínától.
